Boros Zoltán


Meghalt Ódzsa, Szabó József, a hatvanas, hetvenes évek erdélyi színpadi művészetének kimagasló rendező személyisége.  

Az éjszaka hívott fel bennünket felesége, Ági. Tudtam, hogy megtörténik, mégis szíven ütött. 1969 óta voltunk barátok, talán ez volt a leggazdagabb töretlen régi barátság az életemben.  

Tegnapelőtt beszélgettünk. Elhaló hangon kezdődött, majd lassan-lassan, bár fátyolos maradt, de visszatért az energia a hangjába. Gyönyörű esszét rögtönzött a térről és az időről a színpadon és az életben.  

Az volt a vége, hogy a teret le lehet győzni, hisz ő is hosszú évek óta ingázik Budapest, Kecskemét és Írország között, ahol a felesége, Pallai Ági egy színművészeti főiskolán tanár, de az idő kegyetlen és legyőzhetetlen.  

Úgy is, hogy vannak emberek, akiknek az arcvonásai fiatalabb korukban semmit nem árulnak el a valódi személyiségükről, de idővel a legbelsőbb énjük megjelenik a szemükben, az arcvonásaikban.  

És úgy is, hogy bármit tesz az ember, bármilyen szerencsés alkat, az, amit életnek hívunk, egyszer lezárul, véget ér, és ezt nehéz elfogadni, felfogni, megérteni.  

Régi váradiakként, akik Kolozsváron is éltünk nem akármilyen időkben, órákat tudtunk beszélgetni, mesélni egymásnak, főleg ő nekem, és alig akadt olyan személy a történetekben, akit ne ismertünk volna mind a ketten. Az utolsót azzal fejezte be: Zolikám, mikor veled beszélgetek, az majdnem olyan, mintha magammal beszélgetnék.  

Életemnek egy időszakát vitte el magával, nagyon fog hiányozni.



Frankfurt    1988 október 18 – án

Drága Barátom !

A mai napon befejeztem a Clown anyagot abban a reménységben, hogy

végül a te írásoddal könyv lesz belöle és ebben a formájában tovább

hírdeti az egykori és mai igazságainkat, reménységünket és reményte-

lenségünket; egyszóval a Hitünket, amit jól vagy rosszul de megpró-

báltunk kifejezni.

Szeptember 5 - én kezdtem hozzá a munkához és nem sokra rá 16 -án

meghalt Anyám. Soha nem hittem volna, hogy Anyám elvesztése ekkora

fájdalommal fog sújtanj. Az úton hazafelé, majd késöbb itt Frankfurt-

ban munka közben végiggondoltam szegény kis életét, a sorsot amit az

új " Rend " nyújtott neki, a meghurcoltatásokat és megaláztatásokat

amiken keresztül ment es idöközben két gyermeket felnevelt.Harminchét

év emberséges élet után élt meg negyvenhárom évet az embertelenség-

ben. Kegyetlen mérlege a Sorsnak. És azok akik Anyámat emberségében

meggyötörték, akik a családunkat tönkretették, akik kényszerlakhely-

re hurcoltak, az öntudatos bünösök ma még a sírjaikból is kiszórat-

nak ! Ilyen majd fél évszázadot kellett Anyámnak végigélnie.

Halála elött egy héttel akartam vele beszélni. A világ "legem-

berségesebb társadalma " jóvoltából nem tudtam. Még a sírját is szük-

re szabták ! Nem fért bele a sírba a tipizált román koporsó. Majd mi-

kor nagynehezen beleeröltették a koporsót a sírba az volt az érzé-

sem, hogy én is bünös vagyok mert Anyám nem akar ebben a földben nyu-

godni. Amíg a pap a sírnal Istenhez próbált szólani,  félrészeg román

sírásók baksisért jöttek - mentek, majd egy szomszédos sírra leülve

hangosan beszélgetve töltotték az idöt. Meg az ösember is több tisz-

teletet adott halottainak!  Isten bocsássa meg nekik mert én soha

nem fogom megbocsájtani. Tudom egy népet nem lehet elítélni de milyen

lehet az a társadalom ahol még a végö tiszteletadással is packáznak

és az élöknek egy szomorúan - fájdalmas szertartását is bemocskol-

ják.

Ez volt Anyám temetésének rövid története. Akárhogy történt én

a lelkemben méltóan és nagy-nagy fájdalommal búcsuztam töle. Tiszta

lélekkel álltam a sírjánál és úgy érzem ezt a nagy Adót úgy róttam

le az Életnek ahogy Emberhez illik. Ha az életem folyamán hibáztam

is ellenében, nem érzek megbánást mert a hibáim csak emberi gyarlósá-

gok voltak és minden kevés és kicsi a szeretet mellett.

A fentieket leírtam neked, nehogy a felejtö és kényelmes megbocsájtás

bünébe essünk!


(Részlet egy levélböl Szabó Józsefhez, amit azért tettem közzé mert sokszor arról beszéltünk, hogyha már minket így szétszórt a Sors, legalább Anyáink közel egymáshoz - néhány sírhelynyire - nyugszanak.)


Szent László Napok - Nagyvárad 2013 - Szabó József Ódzsa - Szigligeti Színház - Weiss István fotókiállítás a Szigligeti Színházban


KIállítás tervezés, design és zene - Trifán László

DIESE WEBSEITE WURDE MIT ERSTELLT